Eljött az idő, hogy őszinte legyek – leginkább saját magammal.

4 évvel ezelőtt indítottam el a vállalkozásom, kezdtem bele egy tőlem teljesen idegen terepbe, és számomra is váratlanul csak most kezd tényleg összeállni, hogy ezalatt a 4 év alatt eddig mit és miért is kellett megtanulnom, gyakorolnom.

Elindultam hatalmas tervekkel, teljesen más elképzelésekkel és a végén totál máshova érkeztem..miközben félve írom le, de egyre inkább azt érzem, hogy ez még mindig csak a kezdet.

Viszont ma már látom, hogy számomra sosem a kivitelezői munka volt a végcél, mégha akkor azt is hittem, és bár több szempontból is szerettem ezeket a feladatokat, ugyanakkor időről-időre kiégettem magam bennük.

Látom, hogy nem azért tanultam meg weboldalakat készíteni, hogy abból úgymond megéljek, nem azért mélyültem el a közösségi médiában, hogy mások felületeit kezeljen és már nem azért szeretnék cikkeket sem írni, hogy mások megbízásait teljesítsem.

Ezek az időszakok egyszerűen tanítottak. Arra, hogyan válthatok az alkalmazotti létből a vállalkozóira és arra, hogy azontúl, hogy számomra kedves személyeknek segíthessek közelebb jutni az álmaikhoz, saját magamat is segítsem ezzel a tudással akkor, amikor végre én is bele merek állni a saját álmaimba. Sokszor, sok mindent hittem már az elmúlt 4 évemről, hogy mi miért történik, de most van az első olyan időszakom, amikor egyszercsak azt vettem észre, hogy egyfajta légüres térbe kerültem.

Már nem akarom menekülőútvonalnak használni a kivitelezést, ahova visszatérhetek, amikor épp túl nehéznek érzem a másik irányt. Olyannyira nem, hogy képtelen is vagyok rá. Még próbálkoztam vele az elmúlt hetekben is, de egyszerűen még az élet is úgy terel, hogy engedjem el.

Ezért aztán döntésre jutottam, és bár azt hittem, hogy mindent is szeretnék, a valóság az, hogy dehogy szeretnék én mindent. Nem vágyom arra, hogy a technikai tudásom használva süppedjek bele az online világba kiégéstől kiégésig és arra sem, hogy folyamatosan versenyezzek, egyfajta rohamtempót diktálva megbízásokért, határidőkkel tartsam sakkba magam és azt vegyem észre, hogy nem is érzem jól magam. Miközben keresem az erőm, hogy a mentálos részem is kiteljesedhessen.

Nem tudom, melyik nehezebb, leírni mindezt vagy magamnak elismerni, hogy kudarcot vallottam, miközben egyébként az évek alatt már szinte rutinosan léptem tovább egy-egy nagyobb kudarc után is. De ez most valahogy mégis más. És nem az elengedés miatt, hanem hogy vajon mi vár rám ezután. Mert nem tudom. Most először nem tudom.

Pedig megvan előttem a kép, talán túl erősen is és nagyon szeretném, hogy amit ezeken a lapokon ( www.bauerpetra.hu ) elképzeltem, hosszútávon is a mindennapjaim valóságai legyenek, s immáron kizárólag ezekkel a területekkel foglalkozzam.

De vajon sikerül? A következő hetek, hónapok eldöntik..